A második világháború egyrészt megszakította a kutatásokat, másrészt további lökést adott nekik; az előbbi annak tulajdonítható, hogy az Atlanti- és a Csendes-óceánon egy tengeralattjáró-elhárító őrjárat parancsnokaként teljesített szolgálatot, az utóbbi pedig annak, hogy e konfliktus borzalmai hangsúlyozták egy, az emberiség jobbá tételére vonatkozó, működőképes filozófia szükségességét. Vagy ahogy ezt tömören megfogalmazta: „Az Embernek van egy őrülete, a háború.” L. Ron Hubbard az elsők között volt, akik hangot adtak aggodalmuknak az atomfegyverek megjelenését illetően, mivel azt nem kísérte az emberi viselkedés megfelelő megértése.

Eddig végzett munkája 1945-ben érte el tetőpontját az Oak Knoll Haditengerészeti Kórházban a kaliforniai Oaklandben. Egy látóideg-sérülés következtében félig vakon, csípő- és gerincsérülései eredményeképpen pedig bénán, L. Ron Hubbard egyike lett annak az ötezer tengerésznek és tengerészgyalogosnak, aki az Oak Knollban kapott kezelést. Ebben az intézetben kezeltek több száz, a japán fogolytáborokat megjárt korábbi hadifoglyot is. Mivel felkeltette az érdeklődését a megmagyarázhatatlan ok, ami miatt ezek az emberek intenzív orvosi kezelés ellenére sem tudtak felépülni, L. Ron Hubbard feladatának érezte, hogy a Dianetika korai formájával kezelésben részesítse őket. Végül összesen mintegy tizenöt beteggel foglalkozott, saját technikáit alkalmazva annak a lelki gátlásnak a megszüntetésére, ami véleménye szerint a gyógyulásukat akadályozta. Amit végül felfedezett, és ami tulajdonképpen megmentette ezeknek a betegeknek az életét, egy kulcsfontosságú filozófiai elven alapult: az akkoriban általánosan elfogadott tudományos elmélettel ellentétben, az ember lelkiállapota valójában előbbre való volt a testi állapotánál. Azaz végső soron az ember nézőpontja, hozzáállása és érzelmi állapota határozták meg testi jólétét, nem pedig fordítva, avagy ahogy ezt L. Ron Hubbard maga tömören megfogalmazta: „A funkció felügyeli a struktúrát.”

E kérdés megoldása, valamint a béke helyreállta után, L. Ron Hubbard hozzálátott felfedezései működőképességének további vizsgálatához, intenzív kutatásokat végezve a társadalom minden rétegéből származó személyeken. Voltak köztük színészek egy hollywoodi színjátszó körből, környékbeli stúdiók ipari vezetői, baleseti áldozatok egy pasadenai kórházból és elmebeteg bűnözők egy georgiai elmeklinikáról. Mindent összevetve, mielőtt tizenhat éves kutatását kéziratba foglalta volna, L. Ron Hubbard közel kétszáz emberrel dolgozott személyesen – férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel egyaránt. A Dianetika: az eredeti tézis című művét tulajdonképpen nem kiadásra ajánlotta, hanem inkább odaadta néhány barátjának, hogy nézzék át. Végül több száz hektográfiai eljárással készült példány járt kézről kézre, és olyan lelkes volt a fogadtatás, hogy arra bátorította L. Ron Hubbardot, hogy szélesebb körben is nyilvánosságra hozza felfedezéseit. A „Terra Incognita: Az elme” című írás az Explorers Club Journal 1950-es téli-tavaszi számában jelent meg. L. Ron Hubbardot közvetlenül ezután szó szerint elárasztották a további információt követelő érdeklődők, végül megadva a lendületet hivatalos kézikönyvének, a Dianetika: a szellemi egészség modern tudományának a megírásához.

A Dianetika megjelenése kétségtelenül monumentális jelentőségű esemény volt. Kijelentésében, amely hatásos jóslatnak bizonyult, Walter Winchell, az akkoriban országos hírű rovatvezető a következőt nyilatkozta: „Valami új bukkan fel a láthatáron áprilisban, valami, amit Dianetikának hívnak. Egy új tudomány, amely az emberi elme területével foglalkozik, a fizikai tudományok kérlelhetetlen pontosságával. Minden jel szerint épp olyan forradalmi lesz az emberiség számára, mint amikor az első barlangi ember felfedezte és használatba vette a tüzet.” Winchell állítása ugyan merész volt, de ugyanakkor pontos is, mivel a Dianetika elhozta az emberi gondolkodás és magatartás első határozott magyarázatát. Ugyanígy a Dianetika biztosította az első eszközt az emberi elme problémáinak, például a nem kívánatos érzéseknek, érzelmeknek, irracionális viselkedésnek és pszichoszomatikus megbetegedéseknek az orvoslására.

Ezeknek a problémáknak a középpontjában az állt, amit L. Ron Hubbard reaktív elmének nevezett el, és amit úgy határozott meg, mint „a személy elméjének az a része, amely teljesen inger-reakció alapon működik... amely nincs a személy akaratlagos kontrollja alatt, és amely kényszert gyakorol és az utasítás erejével rendelkezik a tudatosság, a célok, a gondolatok, a test és a cselekedetek felett”. A reaktív elmében engramok raktározódnak, amelyek L. Ron Hubbard definíciója szerint a fizikai fájdalmak és az öntudatlanság pillanatainak rögzített elmebeli felvételei. Már korábban is sejtettük, hogy az elme még a részleges, illetve teljes eszméletlenség alatt is rögzít érzékleteket. Azonban, hogy az engram milyen hatással van a testre, hogy hogyan hat a viselkedésre és a gondolkodásra – mindez teljesen új volt. És arra se gondolt soha senki, hogy az engramok összessége – ahogy azok a reaktív elmében megtalálhatók – mit jelent az emberi nyomorúság tekintetében, mivel ahogy L. Ron Hubbard megfogalmazta, az elmének e része „miatt fojtja el az ember a reményeit, ez tartja fenn az apátiáját, ez teszi őt határozatlanná, amikor cselekednie kellene, és ez pusztítja el, mielőtt még elkezdene élni”. Röviden szólva, ez minden emberi sikertelenség forrása.

Aki bizonyítékot szeretne arra, amit a Dianetika az engramról és a reaktív elméről állít, annak elég megnéznie azt, ami a Dianetika technikáival elérhető. Rengeteg dokumentált és megdöbbentő esetet látunk: egy megszállott gyilkos néhány tucatnyi óra leforgása alatt normálissá vált; egy ízületi gyulladásos bénulásban szenvedő hegesztő durván ugyanennyi idő alatt teljesen visszanyerte mozgásképességét; egy hivatalosan vaknak minősített professzor alig egy hét alatt visszanyerte a látását; egy hisztérikusan bénult háziasszony egyetlen négyórás ülés során újra teljesen egészségessé vált. A Dianetika végső célja pedig a Clear állapot, ahol a teljes reaktív elme kitöröltetett, ami által az embernek olyan tulajdonságai és képességei érhetők el, amelyek messze túlszárnyalnak minden korábbi jóslatot.

Mondanunk sem kell, hogy amikor L. Ron Hubbard felfedezéseinek híre elkezdett terjedni, a reakció óriási volt: a Dianetika könyv több mint ötvenezer példányban kelt el egyenesen a nyomdából, miközben a könyvesboltok küzdöttek, hogy a polcaikon tartsák a könyvet. Ahogy a működőképesség bizonyítékai egyre szaporodtak – hogy a Dianetika valóban mindenki által használható technikákat ajánl –, a visszajelzések még drámaibbak lettek. „A Dianetika tornádóként söpör végig az Egyesült Államokon”, „Amerika leggyorsabban növekvő mozgalma” – ezt írták az újságok szalagcímei 1950 nyarán. Év végére országszerte mintegy 150 Dianetika csoport alakult spontán módon, és hat város büszkélkedhetett Dianetika alapítvánnyal L. Ron Hubbard haladásának elősegítésére ebben a témában.