„Az Embert nem az álmai hagyják cserben, hanem az álmok megvalósításához szükséges ismeretek hiánya.” – mondta L. Ron Hubbard 1969-ben. Egész nemzetek, kereskedelmi vállalatokról, társaságokról vagy csoportokról nem is beszélve, töltöttek évtizedeket zűrzavarban vergődve.”

A következmények nap mint nap visszaköszönnek ránk az újságcikkek címoldalairól: hatalmas költségvetési hiány, súlyos adóterhek, csődbe menő vállalkozások, és egyedül az Egyesült Államokban – ahol pedig az életszínvonalat nem lehet alacsonynak nevezni – napjainkban több mint 37 millió ember él a létminimum alatt. Nem ok nélkül mondja tehát később L. Ron Hubbard, hogy „az Ember boldogsága és a vállalatok és államok hosszú fennmaradása láthatólag a szervezéssel kapcsolatos ismereteken múlik.”

Ha valaki igazán megértené, hogyan funkcionálnak az egyének a legjobban – szükségleteiket, törekvéseiket, és gyarlóságaik eredetét tekintve – akkor természetesen azt is megértené, hogyan működnek legjobban az egyénekből álló csoportok. Ebből az álláspontból kiindulva látott neki L. Ron Hubbard annak a problémának, hogy hogyan működünk együtt másokkal – nem adminisztrációs trükkökkel vagy tekintélyelvű rendeletekkel, hanem egészen egyedi módon úgy tekintve a csoportokat, mint közös cél érdekében egyesült egyéneket.

L. Ron Hubbard összesen több mint három évtizedet töltött azoknak az adminisztrációs irányelveknek a kifejlesztésével és rendszerezésével, amelyekkel a Szcientológia szervezetek működnek. Ezek az irányelvek azokból az alapvető törvényekből erednek, amelyek minden emberi viselkedés irányítói, és így olyan tudásanyagot alkotnak, amely épp olyan fontos a csoportok témakörében, mint a Dianetikáról és a Szcientológiáról szóló írásai az egyéni szellemi lény rehabilitálásában. A tényeket tekintve a Dianetika és a Szcientológia megjelenése előtt valójában senki sem ismerte jobban a csoporttevékenységet irányító elveket, mint az emberi elme elvét.